Néhány hónappal ezelőtt egy különleges és megtisztelő felkérést kaptam. Megkértek, hogy készítsek egy tabernákulumot és egy monstranciát egy kis kápolnába, egy apostol iskola kedves fiataljainak. Boldoggá tett és hálás vagyok Istennek ezért a megbízásért, mert az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus és az Ő szeretete a mai napig fontos az én életemben, a mindennapjaimban, megtartott a hitemben. 🙏
Úrnapja alkalmából fogadjátok szeretettel:
 |
| Tabernákulum és monstrancia |
Plébános atyával megbeszéltük, hogy kartonból fogom elkészíteni a tabernákulumot. Találtam a Youtube-on egy olyan videót, ami részletesen bemutatja, hogy kartonpapírból miként lehet stabil szekrényt készíteni. Felelősségteljes feladatról volt szó, hiszen az Úr Jézusnak fogok „lakhelyet” készíteni.
Elkészítettem a terveket és beszereztem hozzá a szükséges alapanyagokat: raklapközi kartont, különféle decoupage festékeket, megfelelő ecsetet, lakkokat, ragasztókat, újságpapírt, snitzert, fém vonalzót, az ajtóhoz pántokat, quilling papírokat és led fény csíkot.
A tabernákulum ajtaja egy "szívvel" nyitható ki, ez a szív Jézus Krisztus Szentséges Szívét jelképezi. Mielőtt nekiláttam a terveknek, imádkoztam és az imámban azt „kaptam”, hogy legyen a szentségházon egy szív. Nem beszéltük meg előre a fiatalokkal, de kiderült, hogy ők is úgy képzelték el a „szekrényt”, hogy legyen rajta egy szív vagy az egész szív formájú legyen. 🙏💖
 |
| Tabernákulum és monstrancia készül |
Utam az Oltáriszentség tiszteletéhez és szeretetéhez:
Gyermekként is szerettem megfigyelni az embereket. Észrevettem, hogy voltak emberek, akikből békesség sugárzott, a többi emberhez képest egészen másként reagáltak a nehéz helyzetekben, mert mindig volt bennük remény, élő hitük volt, és Isten jelenlétében éltek. Ők nagy hatással voltak rám és a hitem fejlődésére, emiatt pedig hálás vagyok értük az Úristennek.
Az egyik ilyen ember a nagypapám volt. Elsőként vitt el a templomba, megtanította nekem a Mi Atyánk imádságot, és ő vette az első hittankönyvemet is. Testvéremmel 11 évesek voltunk, amikor motorbaleset következtében megbetegedett és elvesztettük őt. Közvetlenül a halála előtt az utolsó szava az volt, hogy „Gyertek ide, kislányok!”. Bár már nem tudta elmondani, amit szeretett volna, az események hatására személyes és mély kapcsolatba kerültem az Úr Jézussal.
Megéreztem Jézus jelenlétét és szeretetét, valahányszor a templomban elővették az Oltáriszentséget. Megtapasztaltam, hogy lehet szólni Hozzá, beszélgetni Vele. Úgy érzem, hogy választ kaptam arra is, hogy a nagypapám mit szeretett volna mondani nekünk. Az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus és az Ő szeretete a mai napig fontos az én életemben. Megtapasztaltam azt, hogy – Kalkuttai Szent Teréz anya szavait idézve – „Isten a csend barátja” és Isten a szív csendjében beszél.”
Ferenc pápa szavai az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus zárómiséjén:
„Szánjunk időt a szentségimádásra. Engedjük, hogy Jézus, az élő kenyér, kigyógyítson a bezárkózásból, megnyisson az osztozásra, feloldja merevségeinket és magunkba zárkózásunkat, hogy megszabadítson abból a bénító szolgaságból, amikor csak saját képünket védjük, és elvezessen oda, ahova ő akar."
Facebook: Kattints ide!