Emeljük fel szívünket! címmel lelkinapon-zarándoklaton vettünk részt plébániaközösségünkkel az imádság évében, nagyböjtben. Képzeljétek, a lelkinapra vittem kézművest is, felnőtteknek és a testvérek örültek neki, lelkesen fogadták az ötletet! 😊
A lelkinap helyszínéül olyan helyet szerettünk volna választani, ahol sok a zöld, természetközeli, mert a napunk az imádságról szólt. Így esett a választás Bakonybélre, a Szent Mauríciusz Monostorra. Bekapcsolódtunk a bencés szerzetesek zsolozsma imádságába, voltunk az angol kertben, láttunk csodaszép hóvirágmezőket, jártunk Szent Gellért nyomában is és elsétáltunk a kis tavacskához is.
Plébános atya az odavezető úton beszélt nekünk a különféle imamódokról, imádkoztunk, délután pedig megkérte férjemet és engem, hogy osszuk meg az imádsággal kapcsolatos gondolatainkat. Ehhez kapcsolódik a kézműves, amit a lelkinapunkra vittem. Egy olyan kis keresztet készítettünk rőzséből, amit oda lehet tenni a házi oltárra is és amiben benne van a szívünk.
Vittem magammal faágakat, amit itthon előre méretre vágtam, viszont aki szerette volna olyan faágból elkészíteni a keresztjét, amelyet ő talál ott séta közben, természetesen abból is megalkothatta. Quilling technikával készítettem lila színű kis virágokat, amelyet fehér kartonpapírból készült cetlikre ragasztottam. Erre a kis papírra mindenki ráírhatta azt az igét, szót, ami megérintette a lelkinapon a szívét, és lila szalaggal felakaszthatta a kis keresztre.
Hálás vagyok a lelkinapunkért, a sok szeretetért, mosolyért, ölelésért, imádságokért, a gyönyörű természetért, mindenért! 🙏