„Legyetek derűsek. Imádkozzatok szüntelenül. Adjatok hálát mindenért, mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban.” – írja szent Pál a tesszalonikaiaknak írt első levelében (1 Tessz 5,16-18). Az efezusi levélben pedig így ír a háláról: „Adjatok hálát mindig mindenért Urunk, Jézus Krisztus nevében az Istennek, az Atyának.” (Ef 5,20)
 |
| Hála persely |
A hálás szívre nagy szükségünk van. Amikor hálát adunk, az égre emeljük a tekintetünket, belső békesség, öröm tölt el minket. A hála segít átmenni a nehéz időkön. A hálás szív minden okot megragad a hálára.
Amikor a napunk során rendszeresen elkezdjük figyelni, „gyűjteni” azokat a dolgokat, történéseket, amiért hálásak lehetünk Istennek, egyszer csak észrevesszük magunkon, hogy nem a negatív dolgokra, hiányosságokra koncentrálunk, hanem egyre több áldást, ajándékot fedezünk fel. És észrevesszük magát az Ajándékozót, a Mennyei Atyát, akitől minden szépség és jóság származik.
Ragadjunk meg minden okot a hálára! A lista végtelen: hálás vagyok az Úristen szeretetéért; közelségéért; a belső békéért, amivel megajándékozott; a szeretteimért; az ölelésért, a szerető szívű emberekért; amikor reggel ébredés után felhúzom a redőnyt és besüt a nap; a reggeli kávéért, amivel felfrissíthetem magam; a munkámért; a rét virágaiért; a csodálatos napraforgóföldekért; az esőért; azért, mert Istennek terve van velem; a megpróbáltatásokért, amik formálnak és megerősítenek; a papjainkért; szerzetesinkért; az Eucharisztiáért; a szentgyónás lehetőségéért; az imáért; a vigasztaló Szentlélekért; Égi Édesanyánkért; Jézus Krisztusért, aki megváltott minket a bűntől, és életét adta értünk, hogy mi örökké éljünk…
Írd fel cetlire, poszt-itra, amiért hálás vagy Istennek a napod során és dobd bele a hála perselybe. Hamar meg fog telni. 😊
Címke a hálaperselyre:
 |
| Címke a hálaperselyre |
Alapanyagok:
- Befőttes üveg, amelyet tetszőlegesen díszíthetünk
- Pici cetlik, post-it-ok
- Papírragasztó, amivel a címkét felragasztjuk az üvegre
Dr. Olafsson Károly Placid OSB (Placid Atya): a túlélés négy szabálya
Első szabály: A szenvedést nem szabad dramatizálni. Attól csak gyengébb leszek, márpedig a szenvedés elviselésére minden energiámra szükségem van. Mi ezt úgy csináltuk, hogy nem engedtük, hogy valaki is elkezdjen panaszkodni. Ha valaki elkezdett panaszkodni, akkor az első fél mondat után leállítottuk, és azt kértük, hogy beszéljen a szakmájáról. A tíz év alatt annyi szakmát tanultam, hogy borzasztó. (…)
A második szabály: Keresni kell az élet apró örömeit, mert az is van, csak azt nem vesszük észre. Nem volt könnyű megtanulnunk ott abban a nyomorúságban, hogy az életnek vannak apró örömei. Észre kell venni, és meg kell örvendezni, mert ez az életnek a művészete. (…)
Most jön a harmadik szabály: Ha nem értek egyet azzal, hogy én hangya vagyok velük szemben, akkor nekem ebben a szituációban kell megmutatnom, hogy igenis többet érek, igenis értékesebb vagyok, igenis nemesebb vagyok, igenis emberibb vagyok, különb vagyok, mint az a géppisztolyos. Ez mozgósítja az energiákat. (…) Ez apróság, de rengeteget jelentett az önbecsülésünknek. Akibe belerúgott tíz esztendeig, aki akart, akit meggyalázott az, aki akart, most megmutattuk, hogy különbek tudunk lenni. Számunkra rengeteget jelentett, hogy emberek vagyunk, hogy igenis különbek vagyunk, mint ők.
A negyedik szabály így szólt: Akinek van hová kapaszkodnia, annak könnyebb elviselnie a szenvedést. Nekünk hívő embereknek volt hová kapaszkodnunk: a Jóistenbe, és ezért nekünk könnyebb elviselni a szenvedést. Hozzáfűztük még azt is, hogy Ő, a hatalmas Isten, Ő is akarja, hogy túléljük, és ez valami nagyon nagy dolog volt.
(Forrás: http://www.keresztenyelet.hu/placid-atya-a-tuleles-szabalyai/)