Kedves Olvasók! Szeretettel osztok meg Veletek néhány ötletet, imádságot és gondolatot, amelyekkel otthonainkban, családjainkkal együtt készülhetünk húsvétra.
NAGYCSÜTÖRTÖK
az otthonunkban
Ötletek
a mai napra
Készíthetünk házi oltárt:
Az
otthonunkban állíthatunk házi oltárt.
Válasszuk ki a lakásnak azt a részét, ahol nyugalom van,
lehet imádkozni, ahol méltó módon tiszteletet adhatunk Istennek.
Segítség a házi oltár elkészítéshez: Kattints ide!
Takarjunk le minden
feszületet és az Úr Jézust ábrázoló
képet otthonunkban (ha lehet, akkor lila színű anyaggal).
Süthetünk lepényszerű kenyeret:
Recept ötlet a lepényszerű kenyérhez:
HOZZÁVALÓK
500gr búzaliszt
200 ml langyos víz
3 evőkanál tej
½ teáskanál só
½ teáskanál őrölt
kömény
1 darabka vaj
A lisztet, a sót és a
köményt összekeverjük egy tálban.
A vizet és a tejet
lassan hozzáadjuk és szépen összedolgozzuk.
A tálat egy nedves
kendővel letakarjuk és 30 percet állni hagyjuk.
Azután a tésztát 8-10 kerek darabra
osztjuk, liszttel megszórjuk és deszkán kinyújtjuk. Felforrósítunk egy
serpenyőt és a lepények mindkét oldalát addig sütjük, amíg aranyos barnák és
hólyagosak lesznek.
Ehetjük a „puszta kenyerét” ropogósan,
vagy megkenve olvadt vajjal (esetleg olajjal).
(A recept forrása: Paolo Sartor , Andrea
Ciucci: A tavola con Abramo, Le ricette della Bibbia, San Paolo Edizioni, 2011
Legyünk áldó
szavak közvetítői:
Felhívhatunk valakit a szeretteink, barátaink, szomszédunk
közül, aki talán egyedül tölti a mai napot, és mondjuk meg neki, hogy milyen
jó, hogy ő jelen van a mi életünkben, és hogy fontos a számunkra – és hallgassuk
is meg őt.
Napi elmélkedés
„Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta,
megtörte s odanyújtotta tanítványainak, ezekkel a szavakkal: „Vegyétek és
egyétek, ez az én testem!” Aztán fogta a kelyhet, hálát adott, és ezekkel
a szavakkal nyújtotta nekik: „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én
vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök
bocsánatára. Mondom nektek, mostantól nem iszom a szőlő terméséből addig,
amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában.” (Mt 26,26-28)
A kenyér az élet
egyik legősibb, legalapvetőbb szimbóluma. Benne vannak izzadságcseppek, de a
nap sugarai is! Benne van az éhező ember, és a dolgos ember is. Benne vannak a
magok: mind elhalt, és gyümölcsöt termett. Amit Jézus tett, az a négy mozdulat,
az egész emberi életről szól.
Jézus vette, megáldotta,
majd megtörte és odaadta a kenyeret.
Az első gesztus a kiválasztás. Ezer és ezer kenyérből Jézus egyet vett, és ez a
kenyér lett az a kenyér. Isten első mozdulata mindig a kiválasztás. Nincs két
egyforma ember. Nincs két egyforma út. Mindenki, aki Istent meghallja
egyszerinek és különlegesnek élheti meg saját magát. Meghallhatjuk, hogy
egyszer csak elhangzik a nevünk. Isten úgy választ ki egyediként, hogy közben
mást is kiválaszt a kizárólagosság feltétele nélkül.
Isten éppen engem, a nevemen szólított, magához vett, és megáldott. Ez
Jézus második gesztusa. Az áldás. Latinul így mondják: benedicere, azaz jót
mondani. Annyi rossz szavunk van. Kiválogatni a jó szavakat, és azokat
kimondani. Áldott vagyok, azaz Isten jót mond rólam. És én a jót továbbadhatom.
Hihetetlen ereje van annak, ha valakinek azt tudom mondani: te értékes és
kedves ember vagy. Ez egy áldó szó. Krisztus mindannyiunkat ilyen áldó szavak
közvetítőjévé tett. Nem is gondolnánk, micsoda erőtere van ezeknek a szavaknak.
Isten megáldott bennünket, hogy mi áldássá lehessünk. De nem csupán áldás van
az emberi életben. Hanem vannak töréspontok is.
Jézus a kenyeret megtörte.
Ezt a mozdulatot nekünk nagyon nehéz megértenünk. Rengeteg fájdalom van egy
emberi életben. Széttört szülői házak, elhagyott barátok, emberek, akikre többé
nem számíthatunk, az az érzés, hogy kivetettek, nem értettek meg, ezek megannyi
töréspontok. Mindannyiunknak a szívéről elmondható, hogy egy kicsit összetört
szív is. Ott van az összetörtség, de nekem ezt magamra kell venni: ez vagyok,
ez az enyém, az én életem is ilyen. Azonban nem mindegy a sorrend. A megáldott
élet a megtört élet. Ha fordítva van, az rettenetes. Az áldás alá kell tenni
összetöredezéseinket, akkor megtisztulnak, akkor bearanyozódnak.
Ez a negyedik mozdulat. Jézus nem önmagáért nem valami díszletként adta a
kenyeret, hanem azért, hogy átadhassa, hogy az emberek jóllakjanak. Mi
mindannyian ajándékok vagyunk a másik ember számára. Kenyérré és itallá kell
válnunk a másik ember számára, a családunk számára, a barátaink számára,
mindenhol. Maradhatunk persze egyedül is, maradhatunk zárványainkban, de az a
legnagyobb magány. A búzamag, ha nem adja oda magát, egymaga marad. De ha
odaadja önmagát, akkor gyümölcsöt terem. (Henry Nouwen)
Vacsora
Az asztalt fehér
terítővel terítsük meg, helyezzük el rajta egy feszületet, mellette két oldalt
virágot és egy-egy gyertyát. Tegyük az asztalra a délelőtt sütött kenyeret és
kehely alakú pohárban bort.
Készítsük elő a
lavórt, egy fehér kötényt vagy egy törülközőt, és egy nagy kancsóban a langyos
vizet a lábmosáshoz.
Üljünk az asztal
köré, majd valaki a családból olvassa fel a „Húsvét ünnepe előtt történt”
kezdetű szöveget:
„Húsvét ünnepe előtt
történt: Tudván Jézus, hogy az Ő órája eljött, hogy átmenjen a világból az
Atyához, a vacsora végén felkelt, és kendőt kötött maga elé, vizet öntött a
tálba, s mosni kezdte a tanítványok lábát. Péterhez érvén mondá neki Péter:
Nekem ugyan meg nem mosod soha a lábamat. Felelé Jézus: Hogyha meg nem moslak,
bizony nem lesz velem részed. Én Uram, ne csak a lábam, de a kezem és a fejem
is.”
A férj/édesapa kösse maga elé a fehér kötényt, mossa meg
felesége lábát és mondja:
„Köszönöm Neked mindazt a szolgálatot, amit nekünk
teszel; hogy mosod a ruháinkat, hogy ételt teszel az asztalra, és hogy családi
otthonunkat szereteteddel betöltöd” (miután
megmosta, megcsókolja felesége lábát).
Az
ünnepi vacsora azzal kezdődik, hogy a feleség/édesanya mindenkinek tör egy
darab kenyeret a következő szavakkal:
„Szeretet az Isten, aki szeretetben marad,
Istenben marad, és Isten őbenne.”
Akinek nyújtja,
válaszol: Ámen. (Majd magához veszi mindenki a falatot.)
Étkezés előtti ima:
Te hívsz meg minket a lakomára, az együttlétért Tied a
hála!
Mert úgy szerettél, emberré lettél, kenyeret adtál, velünk is ettél. Ámen
Étkezés utáni ima:
Dicsőség, hála, jó Atyánk, Néked, kenyerünk Krisztus,
erőnk a Lélek. Ámen
Esti
imádság a házi oltár előtt
Virrasszunk
Jézussal egy
órát, gyújtsunk gyertyát és emlékezzünk meg arról, hogy az Úr Jézus a Getszemáni kertben
virrasztott és vérrel verítékezett.
A következő szentírási
részt olvassuk fel hangosan, majd halkan, magunkban is, lassan, akár többször
is. Figyeljük, hogy melyik az a szó, az a mondat, amelyik a leginkább megérint
bennünket. A kapott gondolatokat, képeket beszéljük meg az Úr Jézussal.
„Odaértek a Getszemáni
nevű majorba. Itt így szólt (Jézus) tanítványaihoz: „Üljetek itt le, amíg
imádkozom.” Magával vitte Pétert, Jakabot és Jánost. Remegni kezdett és
gyötrődni. Majd így szólt hozzájuk: „Halálos szomorúság fogta el lelkemet.
Maradjatok itt és virrasszatok!” Valamivel odébb ment, leborult a földre és
imádkozott, hogy ha lehetséges, maradjon el ez az óra. „Abba, Atyám! –
fohászkodott –, te mindent megtehetsz. Vedd el tőlem ezt a kelyhet! De ne úgy
legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!” Visszament hozzájuk, de alva
találta őket. Megszólította Pétert: „Simon, alszol? Egy órát sem tudtál
virrasztani velem?8Virrasszatok és imádkozzatok, hogy
kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan készséges, de a test gyönge.” Megint
elvonult és előbbi szavait ismételve imádkozott. Visszatérve újra alva találta
őket, mivel szemük igen elnehezedett. Nem is tudták, mit feleljenek. Harmadszor
is visszament hozzájuk, s azt mondta nekik: „Még mindig alusztok és pihentek?
Elég volt. Itt az óra, az Emberfiát a bűnösök kezére adják. Keljetek fel,
induljunk! Íme, közeledik hozzám az áruló!” (Márk 14, 32-42)
(Forrás: Szentírás;
Barsi Balázs atya: Családi Liturgia Nagyhétre; Henry Nouwen)
NAGYPÉNTEK az otthonunkban
Ötletek a mai napra
Készíthetünk szent sírt jelképesen:
A
szentsír jelképezésére készítsünk elő egy olyan papírdobozt (pl. cipősdobozt), amelybe
belefektethető lesz az asztali vagy a házi oltáron lévő kereszt.
Készítsünk
elő valamilyen fehér anyagot, ruhát, amellyel majd leteríthetjük a „sírba”
helyezett feszületet. A vázákba készítsünk elő virágokat, amit majd „sírhoz” tehetünk.
Otthoni keresztút:
Készítsük
elő az otthoni keresztút állomásait. Nyomtassunk képet mind a 15 stációról (vagy
ha nincs lehetőség nyomtatni, akkor felírhatjuk külön-külön papírra is a
stációkat) és tegyük ki ezeket a lakásban különböző helyekre.
Passió
Hallgassuk meg vagy olvassuk el közösen a Passiót.
Itt olvasható: Kattints ide!
Itt meghallgatható: Kattints ide!
Keresztút
Délután 14:30 órakor
járjuk végig a keresztutat gyertyával a kezünkben.
KERESZTÚT - Szedő Dénes ferences atya írása
I. Futsz az Úrtól hasztalan: áll előtted szótalan.
II. Élet fáját ölelem: erős, mint a szerelem.
III. Kereszt súlya malomkő: földi ember esendő.
IV. Szerető szív valahány, egytől egyig mind anyám.
V. Gyönge karral gyámolíts, igaz szívvel felüdíts.
VI. Vérben ázott arcomat, jegykendőül elfogadd.
VII. Másodízben bukom el, terhem elnyom s fölemel.
VIII.Élő fába fejsze vág, mit remél a száraz ág?
IX. Hegytetőn,hol nincsen út, elnyúlt testem ingyen Út.
X. Mért csupán az ingem kell? Ölts magadra Engem fel.
XI. Vasszögekkel veretem, aki gyűlöl, szeretem.
XII. Föld is, ég is elhagyott, két lator közt lankadok.
XIII. Megfeszített Istened, szép szelíden ölbe vedd.
XIV. Földbe tér a búzaszem: kicsírázik csöndesen.
15:00
órakor tartsunk néhány perc csendet. Urunk, Jézus Krisztus meghal a kereszten.
Imádunk Téged,
Krisztus és áldunk téged, mert Szent kereszted által megváltottad a világot!
Napi elmélkedés
„Szomjazom”!
(Jn19,28)
„Jézus tudta, hogy
már minden beteljesedett. De hogy egészen beteljesedjék az Írás, megszólalt:
„Szomjazom!” Volt ott egy ecettel teli edény. Belemártottak egy szivacsot,
izsópra tűzték és a szájához emelték. Amint Jézus megízlelte az ecetet, így
szólt: „Beteljesedett!” Aztán lehajtotta fejét és kilehelte lelkét.” (Jn 19,
28-30)
„Isten,
én Istenem, téged kereslek, utánad szomjazik a lelkem! Érted sóvárog a testem,
mint a száraz, tikkadt, kiaszott föld. Téged keres tekintetem a szent sátorban,
hogy erődet és dicsőségedet megláthassam. Mert kegyelmed többet ér, mint az
élet, ajkam dicséretet zeng neked. Magasztallak egész életemen át, s nevedben
emelem imára kezem. Lelkem eltelik veled, mint zsírral és velővel, s a szám
ujjongó örömmel mond dicséretet. Fekhelyemen rólad elmélkedem, éjjel virrasztva
feléd száll a lelkem. Valóban, te lettél gyámolom, szárnyad oltalmában
vigadozom. Lelkem hozzád ragaszkodik, jobbod szilárdan tart engem. Akik meg akarják
rontani életem, azok lekerülnek a földnek mélyébe, kiszolgáltatva a kard
hatalmának és zsákmányul a sakáloknak. A király azonban Istenben örül, s mind
dicsekszik majd, aki rá esküdött, de a hazugok ajka elnémul örökre. (63.
Zsoltár – vágyakozás Isten után)
Kalkuttai Szent Teréz anya
végrendeletéből - „Jézus szomjazik Rátok!”
„Jézus azt szeretné, hogy még egyszer mondjam el
nektek, milyen nagy szeretettel van mindegyiktek iránt, sokkal nagyobbal, mint
el tudjátok képzelni. Aggódom, hogy némelyek közületek még nem találkoztak
valójában Jézussal – négyszemközt … Persze, tölthetünk időt a kápolnában, de
tényleg felfogtátok a lélek szemével, hogy micsoda szeretettel néz Ő rátok?
Megismerkedtetek igazán az élő Jézussal, nem könyvekből, hanem azáltal, hogy
befogadjátok Őt szívetekbe? Hallottátok szeretetének szavait? Kérjétek ezt a
kegyelmet: Ő lángoló vágyakozással várja, hogy megadhassa. Nemcsak szeret
bennünket, hanem ennél többről van szó: emészti a vágyakozás utánatok.
Hiányoztok neki, ha nem közeledtek Hozzá. Szomjazik rátok.”
Az esti órákban
Egyetemes könyörgések: Minden könyörgés után tartsunk rövid csendet, és magunkban
imádkozzunk az adott szándékra.
I. AZ ANYASZENTEGYHÁZÉRT
Az Isten Egyházáért imádkozzunk, testvérek, hogy Urunk, Istenünk vezesse békében, növelje egységben, s az egész világon tartsa meg épségben, és adja meg nekünk, hogy békés nyugalomban éljünk, és dicsőíthessük a mindenható Atyaistent!
II. A PÁPÁÉRT
A Szentatyáért, Ferenc pápáért imádkozzunk, testvérek, az Úristen kiváltságos helyre emelte őt a püspöki rendben. Az Egyház javára tartsa meg jó egészségben és erőben, – hogy tovább kormányozhassa Isten szent népét.
III. A PAPSÁGÉRT ÉS A HÍVEKÉRT
Most N. püspökünkért és minden püspökért, az áldozópapokért, a szerpapokért és az Egyházban szolgálatot teljesítő hívekért imádkozzunk, testvérek – valamint Isten egész népéért.
IV. A KERESZTELENDŐKÉRT
A keresztség előtt állókért imádkozzunk, testvérek: az Úristen nyissa meg szívüket, és tárja fel előttük a kegyelem kapuját, hogy újjászületve a keresztség vizében, bűneik bocsánatát elnyerjék, és immár ők is a mi Urunk Jézus Krisztusban éljenek.
V. A
KERESZTÉNYEK EGYSÉGÉÉRT
Most imádkozzunk összes testvéreinkért, akik Krisztusban hisznek, hogy Urunk és Istenünk őket igaz tetteik útján – az egyetlen Egyházba gyűjtse össze, és őrizze.
VI. A ZSIDÓKÉRT
A zsidókért is imádkozzunk, testvérek, hogy azok, akikhez előbb szólott Urunk Istenünk, őt egyre jobban szeressék – és állhatatosan őrizzék a szövetségi hűséget.
VII. AZOKÉRT, AKIK NEM HISZNEK KRISZTUSBAN
Most azokért imádkozzunk, akik nem hisznek Krisztusban! A Szentlélek világossága töltse el őket – hogy megtalálják Ők is az üdvösség útját.
VIII.
AZOKÉRT, AKIK NEM HISZNEK ISTENBEN
Most azokért imádkozunk, akik nem hisznek Istenben, hogy őszinte szívvel az igazságot keresve – megtalálják Istent, és kegyelmével eljussanak hozzá!
IX.
A VILÁGI VEZETŐKÉRT
Az államfőkért és a hatóságokért imádkozzunk, testvérek: az Úristen irányítsa értelmüket és szívüket – hogy szándéka szerint szolgálják mindenki szabadságát és az áldott békét.
X. A
SZENVEDŐKÉRT
Most azért imádkozzunk, kedves testvéreim, a mindenható Istenhez, hogy tisztítsa meg a világot minden tévelygéstől, a betegséget tartsa távol tőlünk, az éhínséget űzze el, a börtönöket nyissa meg, a bilincseket oldja fel, az utazóknak adjon biztonságot és szerencsés érkezést, – a betegeknek gyógyulást, a haldoklóknak pedig örök életet.
XI.
RENDKÍVÜLI KÖNYÖRGÉS A JÁRVÁNY IDEJÉN
A járványban
megbetegedettekért, az elhunytakért, és a szeretteiket elvesztőkért is
imádkozzunk, testvérek, hogy megtapasztalhassa a keresztény nép: életünkben és
halálunkban egyaránt mellettünk áll Krisztus, a Mindenség Királya.
Hódolat a kereszt előtt:
A liturgia vezető (férj, édesapa) vegye kezébe a keresztet, a család felé fordulva énekelje vagy mondja háromszor egymás után, és a végén vegye le a lila leplet a keresztről:
Íme, a szent keresztfa,rajta függött valaha a világnak váltsága!
Jöjjetek hát, keresztények, hódolattal hajtsunk térdet: Üdvöz légy, szent keresztfa. (A többiek mondják)
Ezután mindenkinek nyújtsa oda csókra a keresztet, majd fektesse bele egy sírt jelképező dobozba.
(Forrás: Szentírás, Barsi Balázs atya: Családi Liturgia Nagyhétre)
NAGYSZOMBAT az otthonunkban
Ötletek a mai napra
A feszületet vegyétek ki a „sírból”, hogy üres legyen. A keresztre tegyetek M
betű alakban fehér leplet. A feszületekről, Jézust ábrázoló képekről vegyétek le a (lila) takarót.
Készíthettek
saját húsvéti gyertyát:
Segítség a húsvéti gyertya készítéséhez: Kattints ide!
Napi elmélkedés, imádság
Olvassuk fel a következő szentírási részt
hangosan, majd halkan, magunkban is, lassan, akár többször is. Figyeljük, hogy
melyik az a szó, az a mondat, amelyik a leginkább megérint bennünket. A kapott
gondolatokat, képeket beszéljük meg az Úr Jézussal.
„A
názáreti Jézus, akit keresztre feszítettek, feltámadt. Amikor elmúlt a szombat,
Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja, és Szalóme drága keneteket vásároltak, és
elmentek, hogy megkenjék Jézus holttestét. A hét első napján, kora reggel,
amikor a nap felkelt, a sírhoz mentek. Ezt mondták egymásnak: „Ki fogja nekünk
elhengeríteni a követ a sír bejárata elől?” De, amikor odanéztek, látták, hogy
a kő el van hengerítve, pedig igen nagy volt. Bementek a sírba, és egy fehér
ruhába öltözött ifjút láttak, amint ott ült jobb felől. Megrémültek, de az
megszólította őket: „Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust
keresitek. Feltámadt, nincs itt! Nézzétek, itt van a hely, ahová temették.
Siessetek, és mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy
Galileába. Ott meglátjátok majd őt, amint megmondta nektek.” Ezek az evangélium
igéi. (B évben: Mk 16,1-7)
Krisztusom, Megváltóm, amikor a keresztedre
szegezem a tekintetem, a hála érzését indítja fel bennem.
Köszönettel tartozom Neked, hiszen Önmagadat
adtad értünk, hogy nekünk örök életünk legyen.
Engedelmes voltál a Mennyei Atyának a
kereszthalálig, tanúbizonyságot tettél szeretetedről az emberiség felé, személy
szerint felém is.
Önként vállalva tűrted el mindazt, ami
tűrhetetlen, hogy az Isten Fia a kereszten hal meg, az ártatlan, az Isten
Báránya, a bűnös emberért, másokért, értem.
Te még a kereszten is a legnagyobb részvéttel
vagy azokért az elesettekért, a bűnben elesettekért, akik feléd fordulva az
Istenüket látják mégis Tebenned.
Mennyei Atyám, kérjük kegyelmedet, hogy
öleljen át minket Krisztus a keresztről, segítsen megérteni azt, hogy milyen
nagy volt a mi megváltásunk ára.
Jézusom, Te erőt adsz saját keresztünk
viseléséhez, Te meglátod bennünk az elveszett bűnös ember mellett Isten
teremtését, aki jóra vágyik és a jóra teremtetett.
Élek már, de nem én, hanem Krisztus él
énbennem. Ha erőm elfogyna, szólíts újra, Uram, Jézus: „kövess engem”! Ámen
(Imádság: Dr. Szalai Gábor atya
szentbeszéde nyomán írta Kakasy-Kretti Gréti)
Sötétedéskor
Állítsuk a „sírból” kivett keresztet az asztalra,
rajta lepellel letakarva Jézus képe. A szobában legyen teljes sötétség.
Fényünnepség
(Lucernárium):
A liturgiavezető (férj, édesapa) meggyújtja a Húsvéti
gyertyát, felmutatja, és egyre magasabb hangon háromszor énekli vagy mondja:
Krisztus
Világossága!
Istennek legyen hála!
Ezután mindenki
meggyújtja gyertyáját a húsvéti gyertyáról.
Miután letettük a Húsvéti
gyertyát, ennek fényénél a férj/édesapa énekelje el vagy olvassa fel a Húsvéti
öröméneket.
A Húsvéti örömének: Kattints ide!
Ezt követően gyújtsunk gyertyákat és tegyük ki őket az ablakainkba.
Hirdesse
a fény az ablakokban a legnagyobb örömhírt: Krisztus dicsőségesen feltámadt a
halálból és mindenkit meghívott az örök életre.
Keresztségi fogadás megújítása:
Álljunk
fel és kezünkben gyertyával mondjuk:
Férj/édesapa: Kedves
Testvéreim! A húsvét szent titka által a keresztségben mindnyájan
eltemetkeztünk Krisztussal együtt, hogy vele együtt járjunk az élet útján.
Ezért a nagyböjt negyven szent napjának megtartása után újítsuk meg keresztségi
fogadásunkat. Ebben egykor ellene mondottunk a sátánnak és minden
cselekedetének, és megígértük, hogy a katolikus Anyaszentegyházban Istennek
szolgálunk.
Éppen
ezért most megkérdezem:
Férj/édesapa:
Ellene mondotok-e az ördögnek?
Családtagok:
Ellene mondunk.
F: És
minden cselekedetének?
CS: Ellene
mondunk.
F: És
minden csábításának?
CS:
Ellene mondunk.
F: Hisztek-e a mindenható Atyaistenben, a
menny és a föld Teremtőjében?
CS: Hiszünk.
F: Hisztek-e Jézus Krisztusban, az ő
egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki Szűz Máriától született, meghalt és
eltemették, de feltámadt a halálból, és dicsőségesen uralkodik az Atya jobbján?
CS: Hiszünk.
F: Hisztek-e a Szentlélekben, a katolikus
Anyaszentegyházban, a szentek közösségében, a bűnök bocsánatában, a test
feltámadásában és az örök életben?
CS: Hiszünk.
Lelki szentáldozás:
Férj/édesapa: Miután megvallottuk hitünket, most imádkozzunk úgy, ahogy a mi Urunk Jézus
tanította:
Mindenki: Mi Atyánk…
Férj/édesapa: Vágyakozzunk Krisztus testének vételére, és lélekben áldozzunk meg:
„Ó Jézus, édes Jézusom,
Te vagy egyetlen óhajom.
Térden állva kérlek én,
Jézus, kérlek, légy enyém!
Szívemnek vágya csak Te vagy,
Jézus, kérlek, el ne hagyj!
Ámen
(Ámon Ágoston Otmár atya
OFMCap imája)
Krisztus
feltámadt, allleluja! Áldott húsvétot kívánunk egymásnak, majd elfogyasztjuk
a húsvéti vacsorát (legyen rajta gyertya, virág, barka, torma, tojás, kalács).
Elénekelhetjük Sillye Jenő Föltámadt, alleluja c. dalát: Kattints ide!
(Forrás: Szentírás, Barsi Balázs atya:
Családi Liturgia Nagyhétre, Dr. Szalai Gábor atya - Imapercek)
HÚSVÉTVASÁRNAP
az otthonunkban
Ötletek a mai napra
Készíthetünk hála perselyt:
Ötlet a hála persely elkészítéséhez: Kattints ide!
Készíthetünk keresztet faágakból: Kattints ide!
Napi elmélkedés
Olvassuk fel a következő szentírási
részt hangosan, majd halkan, magunkban is, lassan, akár többször is. Figyeljük,
hogy melyik az a szó, az a mondat, amelyik a leginkább megérint bennünket. A
kapott gondolatokat, képeket beszéljük meg az Úr Jézussal.
„Húsvétvasárnap ketten
a tanítványok közül egy Emmausz nevű faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan
stádiumra (két-három óra járásnyira) fekszik. Útközben megbeszélték egymás
között mindazt, ami történt. Míg beszélgettek és vitatkoztak, egyszerre maga
Jézus közeledett feléjük, és hozzájuk szegődött. Ők azonban nem ismerték meg
őt, mert látásukban akadályozva voltak. Jézus megkérdezte őket: „Milyen
dolgokról beszélgettetek egymással útközben?” Erre szomorúan megálltak, és
egyikük, akit Kleofásnak hívtak, ezt válaszolta neki: „Te vagy talán az
egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, mi történt ott ezekben a
napokban?” Ő megkérdezte: „Miért, mi történt?” Azok ezt felelték: „A názáreti
Jézus esete, aki szóban és tettben nagyhatású próféta volt Isten és az egész
nép előtt. Főpapjaink és elöljáróink kiszolgáltatták őt, hogy halálra ítéljék,
és keresztre feszítsék. Pedig mi azt reméltük, hogy ő váltja meg Izraelt.
Azóta, hogy ezek történtek, már három nap telt el, és néhány hozzánk tartozó
asszony is megzavart bennünket. Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták ott
a holttestét. Azzal a hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik,
akik azt állították, hogy él. Közülünk néhányan el is mentek a sírhoz, és úgy
találtak mindent, ahogyan az asszonyok mondták, őt magát azonban nem látták.”
Jézus erre így szólt: „Ó, ti oktalanok, ti késedelmes szívűek! Képtelenek
vagytok hinni abban, amit a próféták jövendöltek! Hát nem ezeket kellett
elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” Aztán Mózesen kezdve
valamennyi prófétából megmagyarázta, ami az Írásokban őróla szól. Közben
odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna menni. De
azok marasztalták és kérték: „Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben már a
nap.” Betért tehát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz ültek, kezébe vette a
kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik. Erre megnyílt a
szemük, és felismerték. De ő eltűnt előlük. Akkor azt mondták egymásnak: „Ugye
lángolt a szívünk, amikor útközben beszélt hozzánk, és kifejtette az Írásokat?”
Még abban az órában útrakeltek, és visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve
találták a tizenegyet és társaikat. Azok ezzel fogadták őket: „Valóban
feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!” Erre ők is elbeszélték, mi történt az
úton, és hogyan ismerték fel Jézust a kenyértörésben.” (Lk 24,13-35)
Vajon
én miért vagyok hálás?
„Legyetek
derűsek. Imádkozzatok szüntelenül. Adjatok hálát mindenért, mert
Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban.” – írja szent Pál a tesszalonikaiaknak írt első levelében (1
Tessz 5,16-18). Az efezusi levélben pedig így ír a háláról: „Adjatok hálát
mindig mindenért Urunk, Jézus Krisztus nevében az Istennek, az Atyának.” (Ef
5,20)
A hálás szívre nagy szükségünk van. Amikor
hálát adunk, az égre emeljük a tekintetünket, belső békesség, öröm tölt el
minket. A hála segít átmenni a nehéz időkön. A hálás szív minden okot megragad
a hálára.
Amikor a napunk során rendszeresen
elkezdjük figyelni, „gyűjteni” azokat a dolgokat, történéseket, amiért hálásak
lehetünk Istennek, egyszer csak észrevesszük magunkon, hogy nem a negatív
dolgokra, hiányosságokra koncentrálunk, hanem egyre több áldást, ajándékot
fedezünk fel. És észrevesszük magát az Ajándékozót, a Mennyei Atyát, akitől
minden szépség és jóság származik.
Ragadjunk meg minden okot a hálára! A lista végtelen:
hálás vagyok az Úristen szeretetéért; közelségéért; a belső békéért, amivel
megajándékozott; a szeretteimért; az ölelésért, a szerető szívű emberekért;
amikor reggel ébredés után felhúzom a redőnyt és besüt a nap; a reggeli
kávéért, amivel felfrissíthetem magam; a munkámért; a rét virágaiért; a
csodálatos napraforgóföldekért; az esőért; azért, mert Istennek terve van
velem; a megpróbáltatásokért, amik formálnak és megerősítenek; a papjainkért;
szerzetesinkért; az Eucharisztiáért; a szentgyónás lehetőségéért; az imáért; a
vigasztaló Szentlélekért; Égi Édesanyánkért; Jézus Krisztusért, aki megváltott
minket a bűntől, és életét adta értünk, hogy mi örökké éljünk…
Felírhatjuk cetlikre, amiért
hálásak vagyunk Istennek és dobjuk be a hála perselybe. Megbeszélhetjük
családtagjainkkal a nap végén, hogy ki, miért ad hálát a Mennyei Atyának.
Esti
imádság a házi oltár előtt
Gyújtsunk gyertyát
és olvassuk el a következő szentírási részt.
„Jézus keresztje alatt ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, aki Kleofás felesége volt és Mária Magdolna. Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: „Asszony, nézd, a fiad!” Aztán a tanítványhoz fordult: „Nézd, az anyád!” Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány.” (Jn 19,25-27)
Forduljunk oda égi Édesanyánkhoz, a
Boldogságos Szűz Máriához és kérjük, hogy járjon közben érettünk, Szent Fiánál,
Jézus Krisztusnál, aki a mi bűneinkért engesztelésül halt meg a kereszten. Szűz
Mária, bűnösök oltalma és menedéke, könyörögj érettünk! Ámen
Rózsafüzér:
Mondjunk el egy tized rózsafüzért, „aki halottaiból föltámadott”
titokkal.
Elénekelhetjük a Mennyek királyné asszonya című éneket: Kattints ide!