A közösségi hálapersely gondolata az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus gyümölcseként érett meg bennem. Ma van a hála világnapja, ezért ez egy jó alkalom arra, hogy a perselyt ma helyezzük ki a templomunkban, a padsorok mögött lévő hátsó kis asztalra. 😊
A hálapersely egy lehetőség arra, hogy megköszönjük az Úristennek a kapott kegyelmeket, s a nehézségeket is, amelyek által tanít bennünket. A dobozban hálaleveleket, napi hálalistákat fogunk gyűjteni, amelyeket az év végi hálaadó szentmisén a Mennyei Atya elé teszünk. 🙏💖
 |
| Közösségi hálapersely |
„Legyetek derűsek. Imádkozzatok szüntelenül. Adjatok hálát mindenért, mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban.”– írja szent Pál a tesszalonikaiaknak írt első levelében (1 Tessz 5,16-18).
A hálás szívre nagy szükségünk van. Amikor hálát adunk, az égre emeljük a tekintetünket, belső békesség, öröm tölt el minket. A hála segít átmenni a nehéz időkön. A hálás szív minden okot megragad a hálára.
Hála és köszönet a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusért:
Mennyei Atyánk, hálásan köszönjük Neked az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus hetét és az ehhez vezető négy évet, hogy részesei lehettünk ennek a csodának! 🙏💖
A Kongresszus hetén végig úgy éreztük: „Uram, jó nekünk itt lennünk”.
Jó nekünk itt lennünk, ahol ilyen sok testvérünkkel együtt ünnepelhetjük az Oltáriszentségben köztünk és bennünk élő Krisztust, ahol sugárzik az emberek arcáról az Úr Jézushoz való tartozás öröme, ahol különösen érezhető Isten felemelő szeretete, ahol minden fényben tündöklik, ahol boldogság és békesség van. Így érezhetett Péter apostol is, amikor fent volt a Tábor hegyén.
Öröm volt megélni azt, hogy a Kongresszus programjain közösségünk valamennyi testvérével, fiatalokkal és idősebbekkel együtt vettünk részt, beszélgettünk, megosztottuk egymással élményeinket, figyeltünk egymásra, segítettük egymást.
Felejthetetlen élményt jelent számunkra a szombati Eucharisztikus körmenet, ahol ilyen hatalmas és lelkes tömegben kísértük az Oltáriszentséget Budapest utcáin a Hősök teréig. Akkor nem csak a fáklyáinkban, hanem a szívünkben is fény gyúlt: „Krisztus,kenyér s bor színében Úr s Király a föld felett, forrassz eggyé békességben, minden népet, nemzetet.”
 |
Felemelő és megerősítő volt a vasárnapi záró szentmise ünneplése, a Szentatya jelenléte, közelsége, ahol Ferenc pápa velünk együtt imádkozta: „Isten, áldd meg a magyart!”.
Nagy ajándék számunkra, hogy missziós küldöttként Plébános atyával együttműködve segíthettük templomunk felkészítését a Kongresszusra. A felkészülési időszak sok gyümölcsöt hozott saját életünkben és plébániaközösségünk életében is. Amikor a járványhelyzet hosszú bezártsága után újra indulhatott a közösségi élet, templomunkban fogadhattuk a Missziós Keresztet, éppen a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén. Ez az esemény újabb lendületet adott mindannyiunknak. Köszönjük szépen a NEK Titkárságnak a felkészülési időszakban nyújtott sok-sok önzetlen segítséget, a lelkesítést, az értékes képzéseket, találkozókat és a szeretetet! Új barátságok is születtek, amiért külön hálásak vagyunk!
A Kongresszus véget ért, de tudjuk, hogy nekünk feladatunk van: kovásznak és sónak lenni, fénynek és hegyen épült városnak lenni a mindennapi életünkben. Küldetésünk továbbadni azt a sok szépet és jót, amit tanultunk és megosztani azt a megtapasztalást, hogy nekünk kiapadhatatlan forrásunk van, amiből bármikor meríthetünk: hitünk Szíve, az Eucharisztia.
Plébániaközösségünk nevében köszönjük a Kongresszus szervezőinek és az önkénteseknek az előkészítést, a sikeres lebonyolítást, a tanúságtételeket, a csodálatos zenei szolgálatot, a felemelő kulturális programokat! Deo gratias! 🙏