Május
1-jén lesz munkás Szent József emléknapja és templomunk
búcsúnapja. Erre az alkalomra, Szent József tiszteletére
készítettem ezt a kis templomocskát. Fogadjátok szeretettel:
 |
| Templom Szent József tiszteletére |
Szent
József, Szűz Mária jegyese, Jézus Krisztus nevelőapja, foglalkozása
ács volt – egyszerű, kétkezi munkás. Ezért nevezik őt a
munkások védőszentjének. Emellett az ácsok, a favágók, az
asztalosok, a kézművesek, a keresztény házasságok és családok,
az üldözöttek és a jó halál, valamint a katolikus egyház
patrónusa.
Szent
József csendben, hallgatva élte le életét a Megváltó mellett.
Nem szólal meg az evangéliumokban. Ő annak a bizonyítéka, hogy
nincs szükség rendkívüli dolgokra ahhoz, hogy az emberek Krisztus
jó és hiteles követői legyenek, csak emberi, egyszerű, de igaz
és hiteles erények szükségesek.
A sablon szabadon letölthető, de ha felhasználod valahol, jelezd,
hogy erről a blogról származik, mert saját kezűleg készítettem.
 |
| Szent József templomhoz sablon 1 |
 |
| Szent József templomhoz sablon 2 |
Alapanyagok, amire szükséged lesz:
- 2 db A/4-es méretű papír a sablon nyomtatásához
- Olló, papírragasztó és színes ceruza/filctoll/festék
Így
készítsd el:
Miután
kinyomtattad a két sablont, a templomot vágd ki a fekete folytonos
vonal mentén. Ezután a lapot hajtsd be a szaggatott vonalnál. Ha
fehér színű lapra tudsz nyomtatni, akkor tetszőlegesen színezd
ki a templom falait. Színezd ki a másik lapon lévő Szent Családot
is és vágd körbe a fekete vonal mentén, majd a képet ragaszd be
a templom belsejébe. A templomtoronyba pedig írj egy számodra
kedves Szent József imát, verset vagy vers részletet. Végül
ragaszd fel a keresztet a torony tetejére, utána tetszés szerint
rajzolj a templomra ajtót és ablakokat.
Reményik
Sándor: József, az ács, az Istennel beszél
Magasságos,
Te tudod: nehéz ez az apaság,
Amit az én szegény vállamra tettél.
Apja volnék, – és mégsem az vagyok.
Ez a gyermek… ha szemébe tekintek,
Benne ragyognak nap, hold, csillagok.
Anyja szemei s a Te szemeid,
Istenem, a Te szemeid azok.
Gyönyörűséges és szörnyű szemek,
Oly ismerősek, s oly idegenek…
Ez az ács-műhely… ezek a forgácsok…
Mit tehettem érte?… mit tehetek?
Én tanítottam fogni a szerszámot,
Mégis rá fogják majd a kalapácsot.
Úgy félek: mi lesz?
Most is ki tudja, merre kóborog,
Tekintetétől tüzet fog a műhely,
Tüzet a világ, s egyszer ellobog.
Ó, jó volt véle Egyiptomba futni
S azután is óvni a lépteit,
Fel a templomig, Jeruzsálemig,
Míg egyszer elmaradt…
Ó, jó volt, míg parányi rózsaujja
Borzolta szürkülő szakállamat,
Ezüst nyomot hagyott már akkor is,
Komoly nyomot parányi rózsaujja.
S most olyan más az útja…
Vezetném és Ő vezet engemet.
Csak azt tudom, a Te utadon jár,
Magasságos,
De ki tudja a Te ösvényedet?
Te vagy az atyja, – én senki vagyok,
Az Evangéliumban hallgatok,
S hallgat rólam az Evangélium.
Te tudod: nehéz ez az apaság,
Amit az én szegény vállamra tettél.
Apja volnék, – és mégsem az vagyok.
Ez a gyermek… ha szemébe tekintek,
Benne ragyognak nap, hold, csillagok.
Anyja szemei s a Te szemeid,
Istenem, a Te szemeid azok.
Gyönyörűséges és szörnyű szemek,
Oly ismerősek, s oly idegenek…
Ez az ács-műhely… ezek a forgácsok…
Mit tehettem érte?… mit tehetek?
Én tanítottam fogni a szerszámot,
Mégis rá fogják majd a kalapácsot.
Úgy félek: mi lesz?
Most is ki tudja, merre kóborog,
Tekintetétől tüzet fog a műhely,
Tüzet a világ, s egyszer ellobog.
Ó, jó volt véle Egyiptomba futni
S azután is óvni a lépteit,
Fel a templomig, Jeruzsálemig,
Míg egyszer elmaradt…
Ó, jó volt, míg parányi rózsaujja
Borzolta szürkülő szakállamat,
Ezüst nyomot hagyott már akkor is,
Komoly nyomot parányi rózsaujja.
S most olyan más az útja…
Vezetném és Ő vezet engemet.
Csak azt tudom, a Te utadon jár,
Magasságos,
De ki tudja a Te ösvényedet?
Te vagy az atyja, – én senki vagyok,
Az Evangéliumban hallgatok,
S hallgat rólam az Evangélium.
A blogot megtalálod a FACEBOOK-on is: kattints ide!