Advent
egyik különlegessége a roráté vagy más néven angyalmise. Anno ezeket a szentmiséket korán reggel vagy hajnalban tartották. Ma
általában reggel 6-kor. Mivel régen nem volt utcai lámpás, az
emberek fáklyával vagy lámpással a kezükben mentek a
szentmisére.
Télen
különösen nehéz számomra a korán kelés, olyan hideg és sötétség uralkodik odakint, szinte visszahúz az ágy. Ám amikor álmosan beülök a templomba és megszólal az orgona hangja és felcsendül az ének
(Rorate
coeli de super... - Harmatozzatok
egek...),
hirtelen
melegség
járja át a lelkem:
hálás és boldog
vagyok, hogy itt lehetek! 🙏
Egyik reggel rorátéra menet jött az ötlet, hogy kicsi Keresztfiamnak készítsek egy karácsonyi lámpást. Az a különlegessége, hogy sötétben világító festékkel készült. Mit ne mondjak, óriási öröm fogadta! 😇
Alapanyagok:
- sajtos doboz, ami a lámpás alja lesz
- pausz papír
- sötétzöld krepp papír alul/felül díszítésnek
- egy sötétzölden csillogó zsenília rúd fogantyúnak
- alufólia a sajtosdoboz aljába
- papírragasztó, olló, ceruza, lyukasztó, tűzőgép
- üvegmatrica festékek: egy sötétben világító kékesfehér kontúr festék, rózsaszín, barna, arany és fehér színű kitöltő festékek
- LED elemes teamécses
A lámpásba
LED elemes teamécsest tegyünk, mert a hagyományos tüzet vagy
égési sérülést okozhat!
Elkészítés lépései képekben:
Elkészítés lépései |
Fontos, hogy először az angyalka és a csillagok kontúrját rajzoljuk meg a pausz papíron
és csak száradás után színezzük ki a képet a kitöltő
festékekkel. Majd hagyjuk ezt is megszáradni. A száradási idő kb.
1-1 óra.
Kosztolányi
Dezső így ír erről az ünnepről:
"Amikor
megjön a december, hajnali misét tartotok. A hajnali kék ködben,
amely olyan, mint a szilva hamva, süveges, lámpásos emberek
bandukolnak a kivilágított kis falusi templomok felé, és teli
torokkal énekeltetitek az ’Ó, fényességes szép hajnal’
kezdetű ódon adventi éneket. A nappalok egyre rövidebbek lesznek,
a sötétség egyre sűrűbb és hosszabb. És ti azt mondjátok, nem
kell félni. Majd jön valaki, aki elűzi a sötétséget, és sose
látott fényt gyújt a világnak. Az adventi emberek remélnek, és
várják a fényt. A várakozásban kicsordul az ajándékozási
kedv. Titokban vásárolják szeretteiknek az emléktárgyakat, hogy
szeretettel ünnepeljék együtt a fény születését. És a
sötétség mélypontján, december 24-én, amelyet ’szentestének’
neveztek, megrendezitek Jézus születésének mámorában azt a
hallatlan és páratlan karácsonyi tűzijátékot, amelynek
sziporkái New Yorktól Tokióig látszanak. Akkora az öröm, hogy a
világ táncra perdül."